2014. május 13., kedd

És akkor most te jössz, kedves élénk szülő!



Az élénk gyermekek indulatai sisteregnek és csattannak. Velejéig hat nálad. Mélyeket lélegzel, próbálkozva, hogy nálad ne törjön ki. Először lepereg, mint esőcseppek az esőkabáton. De a zuhatag erősödik, az esőcseppek beszivárognak, ordítva a füledbe, átjárva lelkedet mire te is ott találod magad a piros zónában, kiabálva, fenyegetőzve és ajtókat csapkodva.
„Nyugodj meg” Könnyedén tanácsolom. „Amikor a gyermekeid kiakadnak, ők percek alatt visszatérnek a normális állapotukba. Ha velük tartasz, te még mindig a plafonon vagy órákon át, még napokkal később is.” Valahogy, valamilyen módon az élénk felnőtteknek meg kell találni egy elfogadható kivezetését a saját indulatos reakcióinak mielőtt tudnának segíteni élénk gyermekeiknek kezelni az övéket. Ez nem megy olyan egyszerűen mondva, „ Nyugodtnak kéne lennem.” 

 A legközelebbi néhány posztban még rólad lesz szó, figyelj!

 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése