2014. január 17., péntek

Az élénk gyerekekből egyszer élénk felnőttek lesznek

Én először a szuperérzékeny kifejezéssel találkoztam, kb. egy évvel ezelőtt. (a blog jobb oldalán te is megnézheted, az vagy-e, ha rákattintasz a linkre! 
A gyerekről egyből tudtam, hogy az, magamról később derítettem ki. De a gyereknél valahogy éreztem, hogy ő nem csupán szuperérzékeny, és Aeron könyvében találtam rá, az élénk gyerekkekel foglalkozó Kurcinkára, akinek a könyve szeleteit te is olvashatod a blogomban, és nagyon remélem egyszer a könyvet is a kezedben tarthatod papír, vagy e-book formájában..
Szuperérzékeny a lakosság 5%-a az élénkség az én olvasatomban mélyebb, harsányabb szuperérzékenységnél.
Az én családomban költő nagyapám lehetett élénk.(Rákos Sándor)
Eszméletlen sztorikat tudott mesélni, és ahogy mesélte előtted pergett a történet. Mellette sokkal érzékenyebb, volt hipochonder mondanánk. Viszont egy szuperérzékeny könnyebben észleli a testében zajló folyamatokat, és az orvostudomány akkoriban gyógyszerekkel táplálta ezt. De anyukám elmondása szerint dührohamai is voltak -én ebből szerencsére gyerekként nem tapasztaltam semmit, előttünk soha sem emelte fel a hangját.
Az én élénk fiam filmíró szeretne lenni, kezdem érteni, honnan jött ez nála!

Kurcinka szerint Robin Williems is élénk, , nézd meg egy filmjét, figyeld meg jól.
És íme egy rövid történet a könyvből:
" A Minnesota Állami Rádió tisztelettel megemlékezett Thomas Edisonról. Emlékszem, felkaptam a fejem, amikor meghallottam a bemondót beszélni: „Thomas Edison találta fel a fényképet, a villanykörtét, a távírót, a mozgóképet, és a projektort. Ő az az ember volt, aki nem tudta, mikor van itt az ideje abbahagyni.”"



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése